Csaba Lászlóné Juhász Sára (1926-2020) Ybl-díjas építész, az IPARTERV több évtizedes munkatársaként a magyar ipari építészet úttörője, a regionalista modernizmus értő művelője, aki a harmadik nőként kapta meg a legmagasabb hazai szakmai elismerést 1966-ban.
Juhász Sára 1949-ben szerezte meg diplomáját a Budapesti Műegyetemen. Először a MEZŐTERV-be került, majd a nemrég létrehozott IPARTERV munkatársa lett egészen nyugdíjba vonulásáig. Itt eleinte Rácz Györggyel dolgozott együtt. Első közös munkájuk a az 1952-ben elkészült martonvásári lakáskomplexum az MTA kutatóintézetében dolgozó tudósok számára, de közösen tervezték az OTP 1960-ra felépült Apáczai Csere János utcai társasházát is Budapesten, amely az 1956 után visszatérő modernizmus egyik kitüntetett helyszínen álló, emblematikus épülete.
A felülről erőltetett szocialista realizmus alatt Cs. Juhász Sára visszafogott, a környezetet és a hazai építészeti hagyományokat figyelembe véve, igényes ipari épületeket tervezett (Phylaxia Állami Oltóanyaggyár, Budapest, 1952; Uzsoki úti gyógyszerközpont, Budapest, 1958; Egyesült Izzó üdülőjének étkezője, Fonyód, 1959). A herendi porcelángyár számára tervezett, 50 lakásos lakótelep a lehetőségeket és a lakók igényeit messzemenően figyelembe vevő, realista, emberléptékű modernizmus példája. Az 1960-as években számos feladat foglalkoztatta: belvárosi lakóház tervezése, ipari épületek, sőt, műemléki rekonstrukció is szerepelt a munkák közt; az Ybl-díjat végül 1966-ban „az Esztergomi Szerszámgépgyár és egyéb ipari épületek építészeti megoldásaiért” érdemelte ki. Az érett modernizmus egyértelmű stílusjegyeit tükröző, igényesen formált épületegyüttes hazai ipari építészetünk kevéssé ismert csúcsteljesítményei közé tartozik.
Az 1970-es években IPARTERV-es pályájának csúcsára ért: Nyergesújfalun, Tapolcán, Budapesten komoly komplex beruházásokat tervezhetett. 1982-ben vonult vissza a vállalattól. Ez nem jelentette az építészeti gyakorlat befejezését. Egyfelől azt az alkalmi magántervezést, amelyet férjével már az ötvenes évek végétől közösen folytattak, továbbra is felvállalta; férje halála után, az 1990-es években már önálló tervezőként. Másrészt egyházi tevékenységének kiteljesedéseként kisebb, de a helyi közösségek életében meghatározó munkákat vállalt: plébánia-rekonstrukciókat, időotthon tervezését Csepelen, téli kápolna munkáit Balatonakarattyán és egy egyházi iskola tornacsarnokának tervezését Jánoshalmán. Ez utóbbi utolsó műve: 1998-ra készült el.
Cs. Juhász Sára 2020. március 15-én elhunyt.
Fotó: Cs. Juhász Sára az 1950-es évek elején, a répcelaki szénsavgyár makettjével. Ismeretlen fényképész, a család tulajdonában.
A bejegyzés trackback címe: