Mezőtervke története: szakmatörténet strófákban

Cs. Juhász Sára iratai közül sok érdekesség kerül elő a hagyaték feldolgozása közben, de kétségtelenül a legfigyelemreméltóbb találatok közé tartozik az a "verses eposz", amely az egykori munkahely, a MEZŐTERV  történetét dolgozza fel. A rövid ideig létező, de igen intenzív munkát folytató Mezőgazdasági Tervező Iroda az IPARTERV egyik elődszervezete, Cs. Juhász Sára és Csaba László munkahelye volt. 

A hét (!) gépelt oldalból álló, három énekre tagolt költemény szerzője sajnos ismeretlen - azt kizárhatjuk, hogy maga az építész -, de nyilvánvalóan az iroda egy tréfás kedvű, sok szabadidővel rendelkező kollégája lehetett, hiszen egy ponton hivatkozik is magára. Bár szándéka aligha lehetett több a kollégák szórakoztatásánál, a hősi költemény, Mezőtervke története mára hivatkozásokban gazdag, izgalmas kordokumentummá lett. A keletkezés időpontját valamikorra az ötvenes évek közepére tehetjük - mivel maga a vers koccintásra szólít IPARTERV-es és MEZŐTERV-es kollégákat, az is lehetséges, hogy az 1954-es beolvadás idejére datálható.

Mivel egyelőre semmilyen forrásban nem találtam rá hivatkozást, fontosnak tartottam, hogy elérhetővé váljon az interneten is. Úgyhogy begépeltem, nagyrészt az eredeti helyesírást őrizve. Nem lábjegyzeteltem minden nevet, de az említettek egy része (Rácz György, Szabó Árpád, Bretán László stb.) azonosítható az iroda egykori tagjaként; másokat csak keresztnéven, illetve becenéven említ a szerző. 

És most lássuk a verset!

 

MEZŐTERVKE TÖRTÉNETE

 

I. ének

Hopsza Luci, hopsza Márti!

Tessék most csak jól vigyázni!

Uccu Váti,[i] uccu Hőterv,[ii]

ez itten a kis Mezőterv.

Figyeljetek jól gyerekek,

elmondom én itt most nektek,

– Hisz a versből sosem elég –

Egy iroda történetét.

 

Figyelj Lajcsi, figyelj Imre,

Volt egyszer egy építészke,

Két nagy hordót sírt ő tele,

Azért, mert nem volt gyereke.

 

Egyszerre csak, – figyelj Bébi,

megszületett a kis ÉTI.[iii]

És hát amint megszületett,

rögtön kiabálni kezdett.

a nagy zajra a gyerekhad

azon nyomban össze szaladt.

Tabay, Luxi, Gyuszi, Gádi[iv]

Mind elkezdett kiabálni:

„ÉTI-kével ma én játszom”

Volt ott szörnyű sokadalom.

Végül aztán a jó papa

Ráütött az asztallapra:

„Én csak holnap, de már ma Ti,

Hogyne! Inkább itt a MATI![v]

Más pajtás kell ÉTI-kémnek,

Nem ilyen vad építészek!”

 

És az ÉTI jó kislányka,

Hallgat mindig a papára.

Nem is veszi ő azt észre:

fütyül minden építészre.

 

Ott hagytam el Julcsa, Kati,

Megszületett a kis MATI,

Örült neki a sok gyerek:

„Ez a MATI milyen remek.”

/Csitt most Ági, csitt Péterke!

Idefigyelj most Nagy Ferke:

Lehetsz te most bármily formás,

Nem leszel más, csak egy normás.[vi]

Hogyha jól nem viselkedel./

Na gyerekek hol hagytam el?

 

Bizony nem néztük az időt,

És a MATI szépen megnőtt,

Hát egyszer csak a gyerekek

MATI-n szörnyen összevesztek,

Ki itt fogta, ki meg amott,

Rángatták, MATI jajgatott,

Addig huzták, addig tépték,

Amíg betelt már a mérték.

 

MATI sóhajtott egy nagyot,

És öt részre szakadozott.

Zsupsz! Mindenki hanyat esett!

Igy történt meg az az eset,

Hogy a nehézsúlyú Tabay

A Madách uton kötött ki.

Annak sem az emeletén,

De a pince legfenekén.

 

„Nem is pince, csak alagsor,

Udvar, hát nem jön be por”

Berendezkedett ő szépen

S ott székelt egy karosszéken.

Közben kezdett gondolkodni:

– Kivel fogok most játszani?  

Addig-addig gondolkozott,

Fejére csapott egy nagyot:

– Itt van egy név nem is randa.

Örülni fog majd a banda:

MEZŐTI lesz az uj nevünk!

Hanem most már innen gyerünk!

Igy beszélt mert kitalálta,

Hol legyen az irodája.

Rátalált egy szép kis házra

A Paulay utcába.

Csakhogy mire beköltöztek,

Kétszeresre növekedtek.

 

Meggondolta magát Tabay:

– Nem érdemes már itt lakni.

De nem megyünk el a frászba:

Elmegyünk a Neumann házba.[vii]

Uj életet kezdünk mostan:

Másik nevet választottam.

A név miről gondoskodtam:

MEZŐTERV, - azelőtt: Neumann. –

 

/Pista, Géza, Jenő, Káli,

Fanni, Maxi, Gyurka, Árpi!

Vigyázzatok csak gyerekek,

Farkasdira figyeljetek.

Csinált házat, szépet, ujat,

Kapott érte Kossuth dijat./[viii]

 

A MEZŐTERV nőni kezdett,

Pedig sohasem volt nyeszlett.

Nyujtózkodott, hosszabbodott,

Helyszükében bosszankodott.

Egyik csápja Lónyaiban,

A másik a Somogyiban.

Géza mondja: ne légy kába

Eredj el a Szép utcába.

 

Szép utcából elköltöztek,

Türr Istvánba belementek,

/Vajjon mi a célja ennek,

És innen majd merre mennek./

 

Ezüsthajú Kálmán bácsi[ix]

/L.B.ügyekre kiváncsi/

Somogyi út egynek feje,

Kovács Jóska ott van vele,

Főépületbe Rafika,

Dohány utcában grafika.

Eltér Kornél, Fehér Lasi,

Ez a duó az igazi!

Bakos Kálmán – Ládonyival,

/Akár Mikszáth Gárdonyival./

Együtt vannak emlegetve,

Építésztől megtisztelve:

Fazekas és Zalotay,

És még feljebb Bartók Pali.

Szellőzés, technológia,

Gépesitett istennyila,

Itt már semmi sincsen szimplex:

„Az iroda térdig komplex.”

 

A MEZŐTERV mindent vállal:

Szappangyártást ciángázzal,

Száz lovas tehénistállót,

Mesterséges lófialót,

Phylaxiát,[x] klimaxiát,

Isteni technológiát.

 

Hizlaldát a sertésekkel,

Levelezést sértésekkel.

A Szabó Árpi silóját,

/Nékem bünül ezt ne rójják/

Extremitást, intimitást

És ami fő: folttisztítást.!

 

/Figyelj Gyurka, Figyelj szolga,

Nincs már itt a Baka Olga,

Félix bácsi, Gyula bácsi,

Most már mindenki kiváncsi:/

Zoli, Toncsi, Laci, Sári,

Ezt muszáj kikiabálni:

– Ha már ugy van, csitt, csitt, csitt,

Szervezzük át egy kicsit! –

Átszervezték cefetül,

Dolgozik most remekül,

Sok munka állt előtte,

ÉLÜZEM lett belőle.

Átszervezés jó lett, sőt

Még a célon is tul lőtt.

Mindent csinál az Iroda,

nincs a földön olyan csoda:

Aphta, Naptham Vaccina,

Taforg és istennyila…

De ha kell egy vizcsapocskát

Tervezni, ha bármi ócskát,

Bakos Kálmán gondja nő:

Jöjjön az altervező!

 

Hopsza Luci, hopsza Márti,

Viki, Miki, Babay, Klári,

Uccu Váti, uccu Hőterv,

Ez volt itt a kis Mezőterv!

 

Figyeljetek jól gyerekek,

Elmondtam én itt most nektek,

– Hisz a versből sohsem elég,

Egy iroda történetét……..

 

II. ének

Peregnek a napok, peregnek az évek!

Mint halk perdülése, ágról vált levélnek,

Vagy mintha avarra hüs eső cseppennék:

Ugy hullik szivünkre sok, sok kedves emlék,

Mezőtervke megnőtt, s mert leány volt szegény,

– Ez már mindig igy van – jött egy derék legény,

Jó keménykötésű, amint ez kiderült,

a Mezőtervkét ide: megfogta emberül.

 

S mivel a Leány hogyha férjhez megyen,

– És a Mezőtervke kivétel miért legyen,

Uj neve lesz néki! És bizony eképpen

2. Iparterv lett Mezőtervke szépen![xi]

 

Ha Farkasdi Zolit siratták is netán,

Főmérnökünk lett a jól értesült Bretán,

Házasember régen, a szive mint a vaj,

Ismert előtte a „repülő csészealj!”

Aztán jött egy szivar, statikusok ácsi!

Az előregyártás mestere: Mohácsy.

Szerkezete karcsu, vékony, mint a hártya,

Tán a gyerekeket is előregyártja.

 

Volt ott egy Hiradó, Bakó volt az apja,

Irodalmároknak csemegéző lapja.

Ezt ismerte el Lux, amikor igy szóla:

„Olyan, mintha Lőwy Árpád irta volna.”

E sorok irója csak nyomta az ágyat,

Őbelé is nyomtak injekciót százat,

Nem irigyelt senkit, se Pistát, se Jankót,

Mégis mikor fölkelt, kapott egy nagy mankót.

 

Jókedvünk volt mindig, szerettünk tréfálni,

Iby-féle vacak kávé előtt állni.

S hogyha zenét kívánt hallani egy szoba,

Mueller Félix szólalt meg a rádióba.

A jó ötleteket az ujjunkból ráztuk,

És magunkat bizony jól kifiguráztuk,

Igy keletkezett, hisz jól emlékszünk rája:

„Akinek az inge, az vegye magára.”

 

S ha idegességtől már ragadtál karót,

Ott volt enyhitőül a szép Pilismarót.

Mértük a vizállást, reggel, délben, este,

Mert hiszen árviz volt, senki se felejtse,

Ámde a nyár elmult, jött a raci-baci,

Sok ember könyvébe iródott be daci.

S hogy az iskolai emléknél maradjunk,

Nekünk is Október 6. lett az Aradunk.[xii]

 

Bár nem volt teljesen kialakult nézet,

Hogy melyik a legjobb tervező intézet,

Annyit mondhatok, helyzetet ismerve:

Nem volt az É.M-nek, csak egy Mezőterve.

 

Vallottuk ezt sokan, legalább hatszázan,

Bizván Szabó Á-ban, Bartókban és Ráczban,

Huzva 40 fokos munkaversenylázban,

Muzeum köruton, a volt Neumann-házban.

 

Az I. Iparterv a mi nagy rokonunk,

Keblére ölelt, hogy ropogott a csontunk.

Kiáltottuk volna: „Ne oly nagy erővel!”

De megfagyott bennünk vese a velővel,

Olyanok voltunk, mint két egyszeri kutya:

Nem ismeri, tehát a szőrét borzolja.

Aztán megszagolván egymás fülét, orrát,

Mindkettő csóválja, kiki saját farkát.

 

A régi Iparterv olyan mint a Duna,

A Mezőterv pedig mondjuk, mint a Tisza,

Széles víz a Duna ha nézzük Titelig,

Hol a Tisza vize a Dunába ömlik.

Mégis hol a két víz habja együvé folyt,

Hatalmasabb lett, mint mikor egyedül volt.

És a két víz együtt – jöhet bármily kanyar,

Hömpölygő árjával, egyszerűen magyar.

 

III. ének

/Hopsza Gitta, hopsza Juci,

Nem is olyan incifinci,

Mese, amit most mesélek,

Folyik tovább a történet.

 

Égszakadás, földindulás,

A fejemen egy koppanás,

Költöz te is pajtás!

 

Teherautó, kézi kocsi,

Csomag, koffer, nem is kicsi,

Bele a sok dosszié,

Vajjon az út hosszu-é?

 

Emeletről-emeletre,

Kinek mihez jött a kedve,

Alátétbak, rajzasztal,

Senki sincs ki vigasztal.

Ramazuri, csizió,

Ez bizony kon-fuzió.

 

/Zoli, Bandi, Pista, Vili!

Ágnes, Kati, Nóra, Tili!

Hogyha mindig kötözködtök,

Holnap rögtön költözködtök/

 

5 nap, 10 nap, egy hét, két hét,

Elkéstük a terminuskét,

Hanem aztán neki estünk,

Dolgozott a lelkünk, testünk,

A rajzpapir csak ugy sercent,

Megnyertük a munkaversenyt.

 

Közben láttuk: „Kost was kost”[xiii]

Ipartervben jobb a koszt.

Itt is csinálunk hiradót,

Megnéztük a Figarót.

Folyik tovább az életünk,

Nézzük csak meg, ki van velünk?

Tárházban látsz buzát, árpát,

Ezt tervezte Szabó Árpád.

Hátunkból nem hasit szijjat,

Mégis kapott Nóbel-dijat.

 

Csuszik munkánk, mint a ródli,

Nem csoda, hisz itt a Tóbli,

Hallják öregek és srácok

Köszönni láttuk ma Ráczot.

Laci, hogy ha megy ma lázba,

Bujj a török hütőházba.[xiv]

Feri bácsi máma éppen

60 éves, éljen, éljen!

 

Nem ismerte a MATI,

Mégis itt van Gyarmathy,

Nincsen előregyártott ól?

Vigyázz, mert Koncz felkoncol.

Ha sok bort találtál inni,

Tejecskét ad Maxi bácsi.

Ha gyönge vagy, erre van ir,

Erőtakarmányt ad Payr.

Bodor csoport raffinált,

Sok munkájuk Rafin állt.

 

Nézzünk körül, látunk legott

Sok-sok kedves ábrázatot.

Hogyha mindet elsorolnám

Virradatig folytathatnám

Mindenkit üdvözlünk egyben

Ki itt van az Ipartervben.

Az bizony nem marhaság,

Hogy a mezőgazdasági igen fontos!

/Ez nem rimel, de igaz,

A refrén mindig csak az./

Köszöntjük a vendégeket,

Kik minket megvendégeltek,

Munkához csináltak gusztust,

Köszönjük a nemes gesztust.

Ezt a sok-sok finomságot,

Gyomrunk ilyet rég nem látott,

Szinte eláll bennünk a susz

Nálunk nem volt ilyen LUX-usz.

 

És most kézbe a poharat,

Ugy, hogy egy cseppe sem marad.

Igyunk egymás jólétére,

Barátságra, békességre.

Mindenki csak egyet akar:

Vidámságot! A többi – smafu.

 

 

 

Jegyzetek:

[i] Az 1950-ben alapított Városépítési Tervező Iroda, 1967-től Városépítési Tudományos és Tervező Intézet. Bár a hivatalos rövidítése 1967-ig VÁTERV, valójában már ebben az időben is VÁTI-ként emlegették.

[ii] Hőenergiagazdasági és Tervező Vállalat

[iii] Az 1947-ben alapított Építéstudományi Központ államosítását követően vette fel az Építéstudományi Intézet (ÉTI) nevet; ez volt az első állami tervezőiroda.

[iv] A korai időszak meghatározó szereplői. Luxi: Lux László, a Tervezési Tanács elnöke, az IPARTERV második igazgatója, Gyuszi: vélhetően Rudnai Gyula, az IPARTERV első igazgatója, Gádi: Gádoros Lajos, a későbbi KÖZTI első igazgatója. A versben többször is hibásan, Tabay néven szereplő személy valójában Tabéry Iván, a MEZŐTERV első igazgatója.

[v] MATI: Magasépítési Tervező Intézet, 1948 nyarán jött létre az Építéstudományi Központ felosztásával.

[vi] Normás (üzemi élet, 1945 után, bizalmas): Az a személy, aki a különféle munkák elvégzésére szükséges időt a munka minden mozzanatának részletes, pontos megmérése alapján kiszámítja, és a normát megállapítja; időelemző. Forrás: A magyar nyelv értelmező kéziszótára, Arcanum

[vii] A Múzeum krt. 1/b alatti áru- és irodaház a Neumann cég megbízásából készült 1914-ben, majd az ötvenes években alakították át mai arculatára.

[viii] Farkasdi Zoltán 1948 és 1953 közt a Mezőterv főmérnöke, 1952-ben kapott Kossuth-díjat mezőgazdasági és állattenyésztési épületek tervezéséért (nem azonos a szintén Kossuth-díjas Farkasdy Zoltán építésszel).

[ix] Valószínűleg Tóth Kálmán építész, a hazai mezőgazdasági tervezés kiemelkedő alakja.

[x] A Phylaxia a Cs. Juhász Sára és Rácz György által tervezett, 1952-ben átadott gyógyszergyári irodaházra utal.

[xi] A MEZŐTERV 1954-ben olvadt be az IPARTERV-be.

[xii] Az IPARTERV egyik irodaépülete az Október 6. utcában működött.

[xiii] Kerül, amibe kerül.

[xiv] Csaba László több hűtőházat tervezett török exportra az 1950-es évek első felében.