A fenti kép az Iparterv fotóalbumából, a (Modern) (Ipari) Építészetért Alapítvány által létrehozott archívumról származik

Bizony, Cs. Juhász Sára – harmadik építésznőként, mint azt már sokszor leírtam – ezért az épületegyüttesért kapott Ybl Miklós-díjat 1966-ban. „Dicsérendő az a gondosság, amellyel a tervező az 1961-ben készített tervfeladat után az 1967. évi átadásig, az épületet a lehető legkisebb részletmegoldásokig figyelemmel kísérte” – méltatta Kévés György a Műszaki Tervezés 1968/4. számában. De nézzük, hogy vigyáz rá az utókor!

Legjobb tudomásom szerint Cs. Juhász Sára első önállóan tervezett és megépült munkája Martonvásáron áll. Az egykori Brunszvik-kastély a háború után került a Magyar Tudományos Akadémia mezőgazdasági kutatóintézetének használatába, és az itt dolgozó alkalmazottaknak állandó szállásra volt szükségük. Erre a célra tervezett az ifjú építész egy ötlakásos komplexumot, amely ma is áll.

Cs. Juhász Sára a répcelaki szénsavgyár makettjével. Simon Mariann cikkében ennek a sorozatnak egy másik képe látható. Forrás: Cs. Juhász Sára hagyatéka

Cs. Juhász Sára munka közben a nyitóképe annak a friss cikknek, amelyet Simon Mariann PhD, a téma ismert kutatója publikált a Brit Építészettörténészek Társaságának honlapján, Women in Eastern European Architecture: Equal Rights with Partial Emancipation címmel. Kiváló írás, amit nem csak a remekül megválasztott illusztráció miatt érdemes elolvasni…

Cs. Juhász Sára iratai közül sok érdekesség kerül elő a hagyaték feldolgozása közben, de kétségtelenül a legfigyelemreméltóbb találatok közé tartozik az a "verses eposz", amely az egykori munkahely, a MEZŐTERV  történetét dolgozza fel. A rövid ideig létező, de igen intenzív munkát folytató Mezőgazdasági Tervező Iroda az IPARTERV egyik elődszervezete, Cs. Juhász Sára és Csaba László munkahelye volt. 

A hét (!) gépelt oldalból álló, három énekre tagolt költemény szerzője sajnos ismeretlen - azt kizárhatjuk, hogy maga az építész -, de nyilvánvalóan az iroda egy tréfás kedvű, sok szabadidővel rendelkező kollégája lehetett, hiszen egy ponton hivatkozik is magára. Bár szándéka aligha lehetett több a kollégák szórakoztatásánál, a hősi költemény, Mezőtervke története mára hivatkozásokban gazdag, izgalmas kordokumentummá lett. A keletkezés időpontját valamikorra az ötvenes évek közepére tehetjük - mivel maga a vers koccintásra szólít IPARTERV-es és MEZŐTERV-es kollégákat, az is lehetséges, hogy az 1954-es beolvadás idejére datálható.

Mivel egyelőre semmilyen forrásban nem találtam rá hivatkozást, fontosnak tartottam, hogy elérhetővé váljon az interneten is. Úgyhogy begépeltem, nagyrészt az eredeti helyesírást őrizve. Nem lábjegyzeteltem minden nevet, de az említettek egy része (Rácz György, Szabó Árpád, Bretán László stb.) azonosítható az iroda egykori tagjaként; másokat csak keresztnéven, illetve becenéven említ a szerző. 

És most lássuk a verset!

A balatonfüredi mentőállomás fényképe Csaba László Ybl-díjra felterjesztő összeállításából

Elérkezett egy olyan epizód, ahol sajnos szomorú hírekkel kell szolgálnom. Csaba László egyik legjobb érett modern alkotása, a balatonfüredi mentőállomás nincs többé. 2006-ban, az új mentőállomás felépítésével vált feleslegessé, és bár egy évtizeden keresztül még állt, ma már két társasházat találunk a helyén, a Noszlopy Gáspár utcában. A veszteség talán szükségszerű, de a régi fotókat elnézegetve így is nagy. Ráadásul valahol személyes kudarcnak is érzem.

Ez egy rendhagyó bejegyzés, mivel az Urbanek-nyaralóról részletes cikkem jelent meg az Építészfórumon augusztus 25-én Egy balatoni ház – hatvan év után címmel. A nyári helyszínbejárást, illetve a beszélgetést a kedves tulajdonosokkal Danyi Balázzsal és Polgárdi Ákossal közösen tettük; az ő fotóik tűnnek fel abban a cikkben, sok archív kép mellett. Így ebben a bejegyzésben csak a sajátjaim közül válogatok néhányat.

Csaba László portfóliójának egyik első oldalán díszeleg a Hofherr és Schrantz Traktorgyár iskolája Kispesten. Amennyire tudom, ez az első megvalósult épülete, 1948-1949-ből. Szerencsére viszonylag rövid kutatással kideríthető volt, hogy az épület ma is áll, sőt: iskolaként szolgál.

Az Uzsoki úti gyógyszerközpont (1955-1958) Cs. Juhász Sára legkorábbi teljesen önállóan tervezett, megépült munkája a fővárosban. (Vidékről a váci Mezőgazdasági Technikum előzi meg.) Korábban főleg bővítéseken dolgozott, illetve társszerzőként; az első nagy beruházásnak szánt kékkúti üzem nem valósult meg, ez annak idején nagy keserűséget is jelentett. Az Uzsoki úti épület talán sovány, de vigasz: nem különösebben jelentős alkotás, de értékét emeli, hogy eredeti formájában maradt fenn.

Az Elzett Exportraktár kiemelt helyen szerepel Cs. Juhász Sára korai művei között. Ennek részben akár a megbízó nevezetessége is oka lehet: az Elzett a korszak egyik, nemzetközileg is legismertebb magyar márkája, a feladat pedig kifejezetten az exporttermékek számára készítendő raktár tervezése volt.

Csaba László fényképe az építés alatt álló templomról, 1960

A családi emlékezet szerint 1960. május elsején, azaz hatvan évvel ezelőtt tették le a cserépváraljai templom, Csaba László első, úttörő szakrális munkájának alapkövét. Az ünnepélyes alapkőletételre ezen a napon erős indokot találunk: május elseje Munkás Szent József, a templom védőszentjének ünnepe. Ez alkalomból Csaba Eszter segítségével a cserépváraljai templom tervezésének és építésének a család tulajdonában fennmaradt dokumentumaiba ástam bele magam, és megpróbáltam összegezni, milyen anyagok állnak rendelkezésre az épülettel kapcsolatban.