Az Uzsoki úti gyógyszerközpont (1955-1958) Cs. Juhász Sára legkorábbi teljesen önállóan tervezett, megépült munkája a fővárosban. (Vidékről a váci Mezőgazdasági Technikum előzi meg.) Korábban főleg bővítéseken dolgozott, illetve társszerzőként; az első nagy beruházásnak szánt kékkúti üzem nem valósult meg, ez annak idején nagy keserűséget is jelentett. Az Uzsoki úti épület talán sovány, de vigasz: nem különösebben jelentős alkotás, de értékét emeli, hogy eredeti formájában maradt fenn.
A család tulajdonában fennmaradtak az eredeti tervek másolatai is, 1955. február 4-i dátummal. Az épületegyüttes ez alapján négy részből áll(t?). A hosszú, keskeny telek utcai frontján, keresztben húzódott az irodai szárny, amelyet átjáró kötött össze a telek hossztengelyére helyezett, az utcáról alig látható raktárral. A telek mélyén, a raktár mellett húzódó autóbehajtó végére került egy kisméretű raktár az éghető anyagok számára.
Az utcai homlokzat dísztelen, háromszintes épület képét mutatja; sajátosságát az adja, hogy a földszinten téglány alakú ablakokat a két felső emeleten négyzetes nyílászárók váltják fel. A bejárati ajtó kerete gyakorlatilag a homlokzat egyetlen éke. Az ugyancsak háromszintes raktárszárnyon végig négyzetes ablakok sorakoznak, a főhomlokzatéhoz hasonló, egyenletes raszterben; az emelt földszinten az archív fényképek alapján négy bejárat nyílt, előtetőkkel. A két szárny közötti jelentős különbség, hogy míg az utcait alacsony hajlású nyeregtető fedi, addig a raktár lapostetős, azt azonban a párkány felett végigfutó fríz rejti a szemlélő elől.
A korabeli fotográfus gondosan beállította a képet, hogy a kompozícióba belógó levelek kitakarják a főhomlokzatot elcsúfító kéményt. Na, az ma is megvan.
A megbízást a Pestmegyei Gyógyszertár Vállalat adta az akkor Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalat hivatalos néven működő IPARTERV számára. A helyszín, az Uzsoki út 36/a alatti üres telek kiválasztását nyilvánvalóan a Főváros Uzsoki úti Kórházának közelsége indokolta, de a közelben több más egészségügyi intézmény is működik.
A tervező életrajzaiban a mű következetesen gyógyszerdecentrum néven szerepel; a tervrajzon is a „Pest Megyei Gyógyszer Vállalat Decentrum” felirat olvasható. A decentrum szó az „ellátó alközpont” értelemben ma is használatos az orvosi zsargonban, de a „gyógyszerdecentrum” szóra keresve az ADT Arcanum egyáltalán nem ad ki találatot, az interneten pedig kizárólag az én Cs. Juhász Sárához kötődő bejegyzéseim jönnek elő. Több szerencsével járunk a gyógyszertári központ kifejezéssel: a korszakban a sajtótermékek jellemzően a „Pestmegyei Tanács Gyógyszertári Központja” néven hivatkoznak az Uzsoki utcai épületre. Az egyik archív fényképre ránagyítva pedig látható, hogy ez szerepelt eredetileg a bejárat fölött is.
Cs. Juhász Sára több életrajzában azonban egy másik ugyanilyen funkciójú épületet is találunk, csak éppen Veszprémből, Rácz György tervezőtársi említésével. Ez az ottani (volt) Megyei Gyógyszertári Központ, a Budapesti út 17. alatt. A szakirodalom Rácz György saját műveként tartja számon, elsősorban Rácz saját publikációja, illetve későbbi életrajzai nyomán. Eszerint az épület Rácz György 1956-os, „az archaizáló korszakban” készült tervei alapján 1957-1960 között épült fel.
Tudjuk, hogy Cs. Juhász Sára évekig dolgozott együtt Rácz Györggyel, több projekten is; legismertebb közös munkájuk az Apáczai Csere János utcai lakóház, de említhetőek az 1949-es martonvásári tudóslakások, illetve a Phylaxia oltóanyag-gyár budapesti épülete is. Maga Cs. Juhász 1956-os munkaként, Rácz György társtervezővel hivatkozik a veszprémi épületre; persze ma már nehezen eldönthető, kinek mekkora szerep jutott a tervezésben. Tény, hogy a veszprémi épület 1960-as elkészülte után Cs. Juhász és Rácz nem dolgoztak többet együtt, de ez az eltérő pályaívekkel, életkorokkal is magyarázható; a családi hagyomány szerint élethosszig tartó barátság kötötte össze a Csaba-házaspárt a jóval idősebb mesterrel.
A két épület között több hasonlóság is megfigyelhető, amelyek azonban a funkcióból eredően is magyarázhatóak. Mindkettő hasonlóan tagolt: az elválasztott irodai- (és laboratóriumi) szárnyat egy földszintes átjáró köti össze a raktárral; Veszprémnél ebben az átjáróban kapott helyet a főbejárat is. A homlokzat burkolata azonban eltérő: Veszprémben tégla, Budapesten vakolt; az Uzsoki úton egyértelműbb a szocreál hatása, a kőkeretezésű ablakokkal és bejárattal, illetve a párkánnyal.
Fontos párhuzam a két épület között, hogy mindkettőnél eredetileg nagyon hasonló pozícióban, a bejárat előtti teret megjelölve helyeztek el egy-egy igen hasonló léptékű és megformálású szimbolikus szobrot: Veszprémben Kerényi Jenő Hügieia-szobrát, Budapesten Mikus Sándor Küzdelem című művét.
A szobor elhelyezése már Cs. Juhász 1955-ös rajzán is szerepel, de akkor még egészen más pozícióban: az épületet a baloldali szomszédtól elválasztó kerítés oszlopán. Végül a bejárat mellé került, az üresen hagyott baloldali rizalit elé, ahol Cs. Juhász tervén egy fali lámpa látható. A Magyar Építőművészet 1956/9. számában azonban egy harmadik elhelyezés is látható, a szobornak az építészeti rajzba illesztett kollázsával; itt mintha egy belső térben állna, üvegablakok előtt. Ilyen üvegablakok Budapesten csak az két szárnyat összekötő átjárón vannak, de annak a belsejében nem fért volna el ez a szobor.
A Mikus-szobor felállításának dátumaként a Köztérképen 1972 szerepel. Ez nyilvánvalóan téves, mivel a szobor az épület legkorábbi, ötvenes években készült fotóin is látható, csak épp nem a jelenlegi helyzetben. Valószínűleg 1972-ben kerülhetett át a korábbi, az ajtó melletti pozíciójából a jelenlegi helyzetbe, ahol inkább az utcafronttól hátrahúzott épület előtt kialakuló teresedés fókuszpontjába helyezett díszszobraként értelmezhető.
És igazából ez jelenti a legjelentősebb változást az épület kinézetében. (A belsőről sajnos nincs tudomásom.) Valószínűleg visszafogottságának és flexibilitásának köszönhetően a ház tulajdonképp sértetlenül vészelte át a felépülte óta eltelt több mint hat évtizedet. A kőkeretek jó állapotban vannak, a ház színe új, de a vakolás vélhetően az eredeti. Még a ház előtti terecskét az utcától leválasztó, alacsony terméskő-kerítés is megvan. Az épület ma irodaházként működik; sajnos be nem jutottam, de az utcáról úgy tűnik, a hátsó raktárszárny is megvan.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.