Csak témáját illetően kapcsolódik ehhez a bloghoz, ezzel együtt örömmel jelentem, hogy megjelent a „Napról napra újszerűbbet és nagyobbat” - Veszprém építészete 1945 és 1989 között című tanulmányom, a Váczi Márk által szerkesztett Műhelytanulmányok a műemléki topográfiához c. sorozat 8. köteteként, a székesfehérvári Enigma 2001 Kiadó gondozásában.
A tanulmány az Alapítvány a Magyar Műemléki Topográfia Támogatására megbízásából készült 2014-2015-ben, sok budapesti és helyi kutatással és helyszínbejárással, a Veszprém Megyei Levéltár dolgozóinak kedves támogatásával. Külön élményt jelentett, hogy interjút készíthettem a háború utáni időszak három meghatározó veszprémi építészével: a belváros modernista újjáépítését tervező Márton Istvánnal, Ruttkay M. Gyulával, aki a szemléletbeli fordulat nyomán átvette a munkákat és Gózon Imrével, aki a Veszprémterv munkatársaként számos meghatározó épületet emelt a városban.
A Törőcsik Sándor és Horváth János tervei alapján, 1966-ban emelt Bástya áruház, illetve a Márton István tervezte Húszemeletes
A Körner József tervei alapján, 1964-1967 között megvalósult Hotel Veszprém
A Szabadság tér 15. alatt álló, szocreál irodaház ismeretlen tervező munkája
A tanulmány részletesen foglalkozik a déli városnegyed és a Cserháton kialakuló új belváros történetével, a Nagy Toronylázzal, aminek a sokat szidott Húszemeletest is köszönheti a város, a tömeges lakásépítéssel, valamint a nyolcvanas évek irányváltásával. A kutatás részeként készített épületjegyzék és leírások (illetve az ezekhez kapcsolódó, bő bibliográfia) sajnos nem kerültek bele a kötetbe, de a végén szereplő sajtóidézetek és képek így is jó képet adnak a korszakról.
Egy személyes kedvenc: az egykori Georgi Dimitrov Megyei Művelődési Központ, Zdravits János, 1966
Gózon Imre remek munkája az egykori Munkásőrség, ma a bíróság otthona
A Veszprémterv szerkezetét tekintve is kivételes irodaháza a Jutasi úton; jelenlegi képét az 1968-as, Bozai József, Bazsó Lajos, Schildmayer Ferenc által tervezett bővítéssel nyerte el
A József Attila u. 1. alatti "Csontház" 1947-1948-ban épült, egy "Veszelly" nevű tervező munkájaként, akiről semmi többet nem tudtam kideríteni
Többek közt ennek a tanulmánynak köszönhető, hogy – ugyan némileg közvetetetten, de – kapcsolódni tudtam a veszprémi Európa Kulturális Fővárosa pályázat előkészítéséhez a Paradigma Ariadné építészirodán keresztül. Az iroda, amelynek tagjaival közösen működtetjük a háború utáni építészet iránt érdeklődőknek létrehozott platformot Translations of Modernism néven, nem csupán a pályázat előkészítésébe, de a nagy visszhangot kiváltott 12 Walls – 12 fal című kiállítás koncepcionálásába is bevont. Nagyon drukkolok, hogy a város valóban értékelje háború utáni építészetét, és az EKF-pályázatban megfogalmazott célok és ideálok megvalósulhassanak.
A veszprémi tűzoltóság 1952-53-ban épült Körner József terve alapján. Típusterv - ugyanezen tervek alapján emelték Békéscsaba és Szombathely tűzoltólaktanyáját is.
Az illusztrációként használt fényképeket 2014-2015-ben készítettem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.