2018 elején találkoztunk először, a Csaba család és én. Arról beszélgettünk, hogy miként lehetne jobban ismertté, elismertté tenni Csaba László és Cs. Juhász Sára építészetét Magyarországon. Elképesztő volt látni és azóta is az, milyen szeretettel és odafigyeléssel gondozzák ezt a két életművet. Ennek a beszélgetésnek a nyomán döntöttem úgy, hogy pályázom az MMA alkotói ösztöndíjára a család támogatásával, hogy a rákövetkező három éven keresztül a két építész monográfiáján tudjak dolgozni.
A pályázat sikerült. Míg Csaba László életművét nagy vonalaiban már előzőleg is ismertem, Cs. Juhász Sáráéval csak ezt követően ismerkedtem meg mélyebben. Egy hatalmas munkabírású, logikusan és racionálisan gondolkodó, a részletekre és az egészre is nagy figyelmet fordító építész képe rajzolódott ki. Bár 1966-ban Ybl-díjat kapott (a III. fokozatot), és munkáira folyamatosan érkeztek a kisebb szakmai és kormányzati elismerések, Cs. Juhász Sára valahogy mégis kimaradt a 20. század második felének lassan formálódó építészeti kánonjából. Erre csak két okot tudok feltételezni jelenleg. Az egyik, hogy munkáinak része a funkcionális, sőt, néhány esetben az erkölcsi avulás: a tapolcai bazaltgyapotgyár, a nyergesújfalui eternitgyár vagy épp a nagymarosi vízlépcső az ipari építészet szempontjából úttörő feladatok, de társadalmi hatásuk hosszú távon nem bizonyult építőnek. Erről azonban nem az építész tehet. A másik, egészen egyszerűen: a neme. Az emiatti hátrányosságoknak Cs. Juhász Sára egész életében tudatában volt, és adott esetben hangot is adott nekik.
Az elmúlt időszak nagy és fontos élménye volt, hogy találkozni is tudtam Sára nénivel, aki kedvesen válaszolgatott (sok esetben ezerszer hallott) kérdéseimre. Ez egyáltalán nem magától értetődő egy kilencvenen túli építész esetében, de nyitott volt és örömmel mesélt. Ez a személyes kapcsolódás nekem is sokat jelent.
Március 15-én Sára néni elaludt. Őszinte részvétem a család tagjainak, és köszönöm, hogy megismerhettem.
Fénykép: Cs. Juhász Sára 1980 körül. A szomorú hír kapcsán munkásságáról hosszabb cikket írtam az Építészfórumra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.