Ilyen volt, ilyen lett: Csaba László balatonfüredi mentőállomása

A balatonfüredi mentőállomás fényképe Csaba László Ybl-díjra felterjesztő összeállításából

Elérkezett egy olyan epizód, ahol sajnos szomorú hírekkel kell szolgálnom. Csaba László egyik legjobb érett modern alkotása, a balatonfüredi mentőállomás nincs többé. 2006-ban, az új mentőállomás felépítésével vált feleslegessé, és bár egy évtizeden keresztül még állt, ma már két társasházat találunk a helyén, a Noszlopy Gáspár utcában. A veszteség talán szükségszerű, de a régi fotókat elnézegetve így is nagy. Ráadásul valahol személyes kudarcnak is érzem.

A kutatás első fázisában, amikor megpróbáltam összeállítani Csaba László és Cs. Juhász Sára munkáinak listáját, azt is igyekeztem felmérni, mely épületekkel kell sürgősen foglalkozni. A füredi mentőállomás az archív képek alapján már akkor izgalmasnak tűnt, ezért rákerestem. A Google egy 2013-as utcai képet adott róla, ezt.

Aztán persze folytatódott a kutatás, az archívum további feldolgozása, interjúzások, satöbbi… Pedig oda kellett volna figyelnem, és akkor elutazni Balatonfüredre. Amikor ugyanis a Google 2019 nyarán újra arra járt, már késő volt.

2020 nyarán, amikor végre én is eljutottam személyesen a Noszlopy Gáspár utcába, már csak csekély maradványait fotózhattam az épületnek.

Nagy veszteség ez, mert a balatonfüredi mentőállomás sajnos a kevésbé ismert munkák közé tartozik, legalábbis számomra. Csaba László nem sorolta ezt a kis házat legfontosabb munkái közé; önéletrajzaiban nem említi. A fontosabb interjúkban, visszaemlékezésekben értelemszerűen mindig az emblematikusabb épületek: az aktív Iparterves időszak munkái, a díjazott miskolci hűtőház, a templomok kerülnek szóba. Ezeket publikálták a korabeli folyóiratokban is.

A Sára néni által összeállított családi fotóalbumban is a cserépváraljai templom, illetve a balatongyöröki Urbanek-nyaraló képeit találjuk kiemelten ebből az időszakból – de van egy oldal, Csaba László korabeli munkáival, ahol a miskolci hűtőház és a cserépváraljai templom mellett ez is feltűnik.

Csaba László 1960 körüli munkáit bemutató oldal a családi fotóalbumból. Balra lent a balatonfüredi mentőállomás.

Bár Csaba László Ybl-mappájában az 1958-1960. évszám szerepel az épületné, a sajtóból kicsit eltérő dátumok deríthetőek ki. A Középdunántúli Napló 1960. január 12-i számában írja, hogy abban az évben kezdődik meg a balatonfüredi mentőállomás építése. A lap (immár Veszprémi Napló néven) az építkezésről is közöl képet az 1961. május 14-i számban. Az átadástól nem találtam információt, de a májusi kép alapján még abban az évben megtörténhetett. Csaba a Magyar Építőművészet 1962/2. számában publikálta a házat. A fotók még a téli időszak előtt, tehát valamikor 1961 késő nyarán készülhettek.

Az épülő mentőállomás fotója a Veszprémi Napló 1961. május 14-i számában

Mint a képekből is kitűnik a mentőállomás földszintes, nem túl nagy alapterületű épület volt, amelyet ehhez képest gazdag tömegalakítás jellemzett. A szomszéd telek felé egy keskeny, valószínűleg raktárnak helyet adó szárny keretezte a garázsfeljárót, amelynek dupla fémkapuja a homlokzat legszembetűnőbb motívuma volt. A terméskővel burkolt utcai homlokzat másik oldalán, a terméskőfallal megtámasztott előkertbe vezető lépcsősoron keresztül lehetett eljutni az utcára merőleges tornácból nyíló bejárathoz. Az épület főtömegét pillangótető fedte, amelynek a garázs feletti függőleges falszakaszát bevilágítóablakokkal nyitották meg.

A relatív visszhangtalanságból arra lehetne következtetni, hogy a füredi mentőállomás egyfajta ujjgyakorlat, leosztott szakmai munka lett volna Csaba László számára. Az épület minősége azonban ennek ellenkezőjéről árulkodik. Ez a terméskőből falazott, pillangótetővel fedett ház teljesen kilóg a környezetévől. Semmiféle középületszerű nincs benne, sokkal inkább hasonlít egy mid-century amerikai villára. Ha jobban belegondolok, mindössze néhány évvel a szocreál után akár problémát is okozhatott, hogy Csaba ennyire ellépett a középület-szerűségtől, egyértelműen a kortárs nemzetközi trendek irányába.

"Milyen legyen az építőművészet a szocializmust építő, illetőleg a szocialista országokban? Milyen kapcsolata lehet ennek az építészetnek a kapitalista Nyugat mai építészetével, és milyen saját nemzeti (feudális, kapitalista) múltja építészeti hagyományaival? E kérdéseket ma annak nyomán tesszük fel magunknak - és másoknak -, hogy itt is, ott is - a közelmúlt építészeti tévedéseinek - a szocialista-realista módszer (archaizáláshoz-eklektizáláshoz vezető) elméleti és gyakorlati eltorzításának - jogos bírálata, egyeseknél már-már az akkori egész építészeti produkció, sőt a szocialista-realista módszer mögötti szocialista gondolat lebecsülésévé szélesedik, illetőleg - mindezek visszahatásaként - a kapitalista Nyugat építészeti tevékenységének, alkotómódszerének, alkotásainak egyoldalú, szinte kritika nélküli csodálatába csap át, és sok esetben a követés-utánzás magatartásává válik, egy másfajta formalizmus térhódításával fenyeget" - írja Major Máté A szocialista építőművészet aktuális problémái című, 1959-ben megjelent tanulmányában. Csaba ismerte és nyilvánvalóan olvasta is az írást, hiszen egy példányát 1959 karácsonyán Major dedikálva neki ajándékozta, és ma is megvan a hagyatékban.

Ez lehetett a probléma? Csaba talán túl nagy lépést tett a nyugati építészet irányába a balatonfüredi mentőállomással - és ami a magánmegbízásként emelt Urbanek-nyaralónál elment, az egy városi középületnél már egyértelműen soknak bizonyult?  

 Mai szemmel a mentőállomás fontos pozíciót tölt be Balatonfüred korabeli közberuházásainak sorában. Hogy csak a két fizikailag legközelebb levőt: az állomással szemben párhuzamosan emelt bérházat, illetve a közeli középiskolát említsem - ezek illeszkednek a hatvanas évek Balaton-átalakító törekvéseibe, amelyek korántsem merültek ki az ikonikus partközeli építményekben. Izgalmas megformálásával azonban a mentőállomás még ezek közé is illeszkedett - ameddig állt. Rajta leszek, hogy ne merüljön feledésbe.