Az Elzett Exportraktár kiemelt helyen szerepel Cs. Juhász Sára korai művei között. Ennek részben akár a megbízó nevezetessége is oka lehet: az Elzett a korszak egyik, nemzetközileg is legismertebb magyar márkája, a feladat pedig kifejezetten az exporttermékek számára készítendő raktár tervezése volt.
Az Elzett márka korai történetéről itt olvasható egy érdekes tanulmány. A gyárat 1948-ban államosították – olvasható a HVG-nek a márkát bemutató cikkében. Ekkortól egészen 1965-ig (tehát épületünk születésének idején is) Elzett Vasárugyár néven működött, majd a Fémlemezipari Művekhez csatolták. Ezt 1984-ben feloszlatták, ekkor utódként az Elzett Zár- és Lakatgyár vette át a budapesti telephelyet, amely 1991-ben részvénytársasággá alakult, 1995-ben pedig privatizálták.
Az 1960-as évek legelején elkészült exportraktár egyszerű alaprajzú épület. Maga a háromszintes raktár előregyártott oszlopokon álló, nagy teherbírású födémekkel kialakított, 24x35 méteres struktúra, amelyhez dél felől egy háromszintes, alápincézett kiszolgáló szárny (a korabeli leírással élve: „fejrész”) csatlakozik, irodákkal, öltözővel, étkezővel.
A vasbeton tartószerkezet és a tégla falkitöltés a homlokzaton is jól látható, egyszerű szerkezetet eredményezett, amelynek sajátos geometriája egyfajta dekoratív raszterként is felfogható. A kompozícióba játékot a földszint eltérően elhelyezett ablaknyílásai visznek: ezeket eredetileg feketére mázolták, a mindegyik ablakban megjelenő, egyetlen nyitható szárnyat pedig kénsárgára. Ebből egy sajátos, színes geometriai koncepció állt össze, amellyel – a rendelkezésére álló, szűkös eszközöket használva – Cs. Juhász Sára a jövőben lakónegyeddé alakuló környék számára is elfogadhatóvá kívánta tenni az ipari épületet. Nem egy világraszóló középület ez, egyszerűen egy raktár, de az építész nyilvánvalóan elégedett volt vele: minden életút-összefoglalójában említette, és szerepeltette a fényképét az Ybl-díj pályázati mappáiban is.
Az épületről a családnál őrzött anyagok közül az archív fényképfelvételeken túl az 1:200 léptékű, 1960-ra datált homlokzati rajzok korabeli fotói is előkerültek. Emellett fontos forrás a Magyar Építőművészet 1962/2. száma, amely a 40-41. oldalon a tervező leírásával mutatja be az épületet. (Itt a tervezés éveként 1961-et, a kivitelezés időpontjaként pedig 1962-1963-at tüntetnek fel.)
Cs. Juhász Sára épületéről a korabeli publikációból sok fontos dolog kiderül – de a címe sajnos nem. Az a kiindulópont, hogy a budapesti Elzett Váci út 117-119. alatti telephelyén épült volna meg, nem ígért túl sok jót – a több háztömbnyi kiterjedésű, utcákat is magába olvasztó egykori gyártelep az elmúlt években teljesen eltűnt, helyén Váci Greens néven irodanegyed létesült.
Ezzel akár meg is nyugodhattam volna a raktárépület pusztulásában, de az egyik archív kép egy részlete nem hagyott békét. A homlokzati fotón jól láthatóak az épület előtt húzódó sínek, és bár 1960-ban még a Váci úton is járt villamos, azért elkezdtem nézelődni a környék szélesebb útjain a Google Maps segítségével, hátha rátalálok az épületre.
Szerencsémre aztán kezembe akadt Cs. Juhász Sára egyik Ybl-mappája, amelybe életműve legfontosabb házait szedte össze. Itt már árulkodó volt a felirat, amely a Béke útra tette a raktárat. És aztán tessék: pár száz méterre a Váci úti telephelytől, a Rákos-patak túloldalán, a Béke út 51-55. alatt meg is találtam az épületet. Az azonosítás nem volt nehéz: leszámítva a földszinti portálsor valószínűleg kilencvenes évekbeli beépítését, illetve az ablakok színes mázolásának eltűnését, gyakorlatilag ma is ugyanúgy néz ki. A Holux Fényrendszer Kft. székházaként szolgál, remélhetőleg még sokáig.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.