Hogyan kezdődik egy építészettörténeti kutatás?

Jellemzően egy beszélgetéssel. 

Esetünkben 2018 tavaszán, amikor a Csaba család tagjai felvették velem a kapcsolatot Csaba László (1924-1995) és Csaba Lászlóné Juhász Sára (1926- ) építészek életműve kapcsán. Nem kellett a nulláról indítaniuk a dolgot. Csaba László egyrészt kiváló tervezőként ismert, többek közt a hollóházai templom, a 20. századi magyar építészet egyik legfontosabb, ikonikus épületének mestereként. Felesége, Cs. Juhász Sára pedig az úttörő magyar építésznők közé tartozik, aki sokoldalú tevékenységének elismeréseként megkapta a szakma legfontosabb díjának számító Ybl Miklós díjat. 

Cs. Juhász Sára és Csaba László munkásságának dokumentumai a Csaba család tulajdonában. Fotó: Kovács Dániel 

Egy hosszú alkotói pálya során dokumentumok ezrei halmozódnak fel. Ezek részben a tervezői munkával kapcsolatos anyagok: vázlatok, skiccek, rajzok, kiviteli vagy engedélyezési tervek, makettek, építési fotók, az elkészült művek fényképei, az azokról szóló sajtómegjelenések, levelezések - a sort még hosszan lehetne folytatni. A dokumentumok másik, fontos csomagját képezik a munkahelyekkel és betöltött pozíciókkal kapcsolatos anyagok: önéletrajzok, igazolványok, munkahelyi igazolások, adott esetben a munkautakkal kapcsolatos fényképek, levelek. Egy harmadik, ugyancsak érdekes csoport az alkotó személyes érdeklődését, preferenciáit mutatják, az összegyűjtött szakmai könyvektől és folyóiratoktól a privát szaklevelezésig. És akkor még nem is beszéltem az elmúlt néhány évtizedben lezajlott médiumváltásról, a digitális anyagok megjelenéséről...

Dokumentumok, diatartó és a hodászi templom makettje a családnál őrzött anyagok között. Fotó: Kovács Dániel

A Csaba házaspár esetében ezt az anyagot a mai napig gondosan és büszkén őrzi a család. A beszélgetésünk azzal kezdődött, hogy szeretnék, ha valaki komolyabban foglalkozna a megóvott anyagokkal, erre a kutatásra alapozva pedig örülnének egy nagyobb publikációnak is. A felkérést nem csak megtisztelőnek, de nagyon izgalmasnak is találtam. Művészettörténet szakos diplomázásom idején már volt alkalmam részt venni egy hasonló folyamatban. Szakdolgozatomat Szabó István (1914-1988) építész életművéből írtam, amelynek nyomán azóta saját szervezésű kiállítás, Wikipédia-szókk és több egyéb írás is született. A korábban kissé elfelejtett, kiváló építész részben ezeknek köszönhetően is került vissza a szakmai emlékezetbe: ma Szabó István a 20. század második felének meghatározó alkotói között tartják számon, legfontosabb műve, a farkasréti Mindenszentek-templom pedig műemlék. Nyilván jó lenne egy hasonló folyamatban részt venni a Csaba házaspár kapcsán is. 

Beszélgetésünk után nem sokkal jutott el hozzám a Magyar Művészeti Akadémia Alkotói ösztöndíjpályázata. Az első alkalommal kiírt pályázatra művészeti témákkal lehetett jelentkezni. A havi bruttó 200.000 HUF összegű ösztöndíjat három évig folyósítja az MMA, összesen 300 ösztöndíjasnak (a rendszerbe az első három évben 100-100-100 fő lép be, innentől pedig fenntartják a létszámot). Hasonló alkotói ösztöndíjak számos országban léteznek, de Magyarországon ilyen távlatú, többéves kutatást támogató program, amire intézményfüggetlen szakmabeliek is jelentkezhettek, eddig nem volt.

Cs. Juhász Sára munkásságát bemutató, általa összeállított albumok a család tulajdonából. Fotó: Kovács Dániel

Mivel más forrásunk a kutatás finanszírozására nem kínálkozott, a családdal közösen úgy döntöttünk, hogy pályázok az ösztöndíjra "Az Ybl-díjas építészházaspár, Csaba László és Cs. Juhász Sára életművének feldolgozása" címmel. A kutatási pályázat a két építészről szóló egy-egy kézirat elkészítését célozta meg, a 2021 végéig terjedő időszakban. 

Nagy örömömre 2018 nyarának végén kiderült, hogy elnyertem az ösztöndíjat, ősszel pedig a szerződést követően a kutatás is megkezdődhetett. Az előzetesen leadott munkatervnek megfelelően ez a hagyaték felmérésével indult. Ennek részeként indítom el ezt a blogot is, részben azzal a szándékkal, hogy a folyamat a nyilvánosság számára is követhetővé, átláthatóvá váljon, részben pedig egyfajta kutatásmódszertani kísérletként.