Lassacskán újabb épülettel egészül ki a Kossuth tér: a metrófeljárat felett elbontott MTESZ-székház helyén készül a Parlament új irodaháza, a tér Hültl Dezső-féle beépítési terveihez igazodva. A telek nem túl hosszú, de fordulatokban gazdag történetében egy ponton Csaba László is főszerepet játszott, méghozzá azzal a Callmeyer Ferenccel együtt, aki alig néhány évvel korábban sorsfordító eseményeket élt meg a helyszínen.

A Kossuth térre tervezett irodaház makettje, Callmeyer Ferenc tulajdona. Fotó: Kovács Dániel

„A Típustervező Intézet tervezői 1965 januárjában kezdtek el foglalkozni a Kossuth Lajos tér sarkán kimaradt foghíj beépítésével. Többszörös beruházó váltást, újságcikk-közönségvélemény kampányt, Népfront bírálatot, s nem utolsósorban a Fővárosi Tanács 8. osztályának véleményváltozásait élték át, három éven keresztül” – írja Callmeyer Ferenc 1969-ben a Műszaki Tervezésben.* A rövid cikk célja, hogy bemutassa hároméves közös munkájuk eredményét, amelyről akkorra már pontosan lehetett tudni, hogy sosem épül meg.

A Kossuth térre tervezett irodaház makettje, Callmeyer Ferenc tulajdona. Fotó: Kovács Dániel

Pedig Callmeyer Ferenc emlékei szerint Angliából hazatérve Hegedűs Ernő, a Típustervező Intézet (TTI) akkori vezetője őt kifejezetten a Kossuth téri megbízással csábította az irodába.** A feladat akkoriban az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság (OMFB) székházának megtervezésére szólt. (Ez később a Szervita téren épült meg.) A projektbe társtervezőként kapcsolódott be az iroda főmérnöke, Csaba László. A rendkívül összetett munkát alapjaiban meghatározta az épülő földalatti vasút, amelynek UVATERV tervezte szerkezeti raszteréhez az új irodaháznak is igazodnia kellett. A két merőleges tűzfal közé szorított, saroktelki épületben pedig a megálló utcaszinti csatlakozásán túl el kellett helyezni egy reprezentatív irodaházat, önálló főbejárattal, konyhaüzemes étteremmel, sőt, a földszinten néhány üzletnek is helyet kellett szorítani.

A tervezők illeszkedni próbáltak a Kossuth tér történeti architektúrájához is, de az természetesen fel sem merült, hogy historizáló homlokzattal dolgozzanak – viszont igyekeztek szem előtt tartani a Parlament kiemelt jelentőségét, és visszafogott, Steindl neogót faszádjaival kevéssé konkuráló elemekkel dolgozni. Callmeyer jellemzése szerint a tér épületeinek „alsó egyharmadát »harsogó, kemény, olykor ropogós« architektúra emeli ki”, és jellemző az alsó szintet a felette levőktől elválasztó párkány – ezek a jellemzők tehát az új épületen is visszatérnek. Emellett a homlokzati tagolás monotóniája a Steindl-féle neogót támívek szekvenciájára reagál, de persze nem nehéz benne felfedezni a Callmeyer angliai hónapjai alatt mélyebben megismert brutalizmus hatását sem.

A Kossuth téri irodaház makettjének fényképei Csaba László hagyatékából

A három év alatt készült, különféle tervváltozatokról több makettfénykép is fennmaradt Csaba László hagyatékában. A Callmeyer Ferencnél tett látogatásom idején pedig az is kiderült, hogy az egyik eredeti makettet ő őrzi, amelyről fényképeket is készíthettem. A Műszaki Tervezésben megjelent cikk fényképei is kétféle állapotot örökítenek meg. Az egyiken az ötödik emelet felett az épület mindkét homlokzata felett terasz húzódik, a visszaléptetett hatodik szint fölött pedig még két emelet épülne. A másik egy szinttel alacsonyabb, és a terasz visszaszorul a keskenyebb, dunai homlokzatra; a Kossuth téri képben vékony, jelzésértékű bevágásként jelenik meg. Ami nem változott, hogy a homlokzatot előregyártott műkőtechnológiájú hőszigetelt panelekkel burkolták volna. A panelek felületét sötétszürke gránitzúzalékből, a nyílászáró szerkezeteket fémből tervezték, a panelekkel egybeépítve.

A Műszaki Tervezés 1969-es cikkének illusztrációi a városképbe illesztett makettekkel – jól megfigyelhető, hogy kétféle tervezett állapotot mutatnak

Callmeyer cikkéből tudható, hogy a TTI utolsó tervváltozata már nem az OMFB, hanem a Külügyminisztérium számára készült – ez némileg egybevág azzal, hogy a hatvanas évek második felében a gazdaságfejlesztés súlypontja az exportra tevődött át. Ezekben az években több folyamatban levő budapesti fejlesztés funkciót váltott, ami nem egy esetben járt a tervezési feladat átruházásával is. Így járt ez a projekt is. A Csaba és Callmeyer által folytatott „…három évi küzdelem összeomlását és egyben nem kevésbé hátrányos befejezését jelentette, hogy a feladatot egy újabb beruházó vállalat vette át és a tervezéssel egy másik tervező vállalatot bízott meg” – búsul cikkében a tervező.

Személyes beszélgetésünkben azonban Callmeyer Ferenc egy másik lehetséges indokot is említett, mégpedig az épület prominens helyszínével kapcsolatban, aminek történetét korábban nem ismertem. Itt át is adom neki a szót.

„…már zajlott az építkezés – a homlokzatot még nem csinálták, amikor is jövök haza valahonnan és a Hegedűs Ernővel találkozom. Azt mondja, hogy: Gyere, mondanivalóm van. Hát bementem hozzá, és azt mondja, hogy: Te! Itt volt a – még működő – ÁVH három-négy embere, és megkérdezték, hogy ki tervezte ezt a házat. És én megmondtam a te nevedet. A Csaba Lacit nem akartam belekavarni, de a te nevedet megmondtam. Mire a jól felkészült ávós azt mondja: Az ezredesnek a fia? A horthysta ezredes fia? Igen, azt mondom, az. Hát ilyen, válaszolja az ávós, nem történhet, hogy ebben az országban, a fővárosban, egy horthysta ezredesnek a fia ilyen exponált helyen épületet tervezzen.”**

Ha a történet első blikkre meredeknek tűnne, érdemes belegondolnunk, hogy a Parlament abban az időben (is) az ország legvédettebb objektumai közé tartozott, és alig tíz-egynéhány évvel vagyunk a fegyveres antikommunista felkelést követően. A tervezési terület közvetlen szomszédságában található ráadásul az egyik legfontosabb, Rákosi által építtetett kormánybunker. Ennek fényében az ÁVH (ez esetben, tekintve, hogy az ÁVH 1956-tal megszűnt, valószínűleg az utódszervezetként értelmezhető belügyminisztériumi II. Politikai Nyomozó Főosztályról van szó) esetleges ódzkodása egy konzervatív családból érkező építész iránt (Callmeyer édesapja valóban a hadseregben szolgált) nem is annyira meglepő. Ha tudomást szereznek róla, Csaba ellen is bőven lehetett volna kifogásuk, aki addigra már túl volt a második megépült templomán…

* Callmeyer Ferenc: Kossuth Lajos téri irodaház. Műszaki Tervezés, 1969/1. 37-38. o.
** Beszélgetés Callmeyer Ferenccel, 2019. március 19.