A hagyaték rendszerezése közben előkerült érdekességek közé tartozik az a két tervlap, amelyet Csaba László 1962-ben rajzolt a csesztvei középkori templom bővítéséhez. Tudtommal ez a terv eddig ismeretlen volt a kutatás előtt; nincs tudomásom arról sem, hogy a munka valaha túljutott volna ezen a fázison. Mégis érdekes, mivel elég radikális, a késő modernizmusra jellemző gondolkodással, ugyanakkor egyértelmű igényességgel nyúl a meglévő épülethez.

A Kossuth utca 98. alatt álló, műemlék csesztvei Szent Márton templom a hagyomány szerint 1212-ben épült, egyhajós, keletelt, nyeregtetős épület. A nyolcszög három oldalával záródó, gótikus ablakokkal díszített szentélye és az azt a hajótól elválasztó diadalív a 15. század közepe körül készülhetett, a főhomlokzat közepére helyezett torony pedig a 18. században, akárcsak a belső boltozatokat borító stukkódíszítés. 1914-ben déli falához sekrestyét építettek, ez ma már nem áll. 2008-ban szépen felújították. (Bővebb ismertetés itt olvasható az épületről.)

A csesztvei templom napjainkban. Fotó: Thaler Tamás, Wikimedia Commons

A Hungaricana képeslapján látható, hogy a második világháború utáni időszakban a templom fala nem volt vakolt.

A templom középkori építészetünk nem túl jelentős, de régiségénél és hangulatánál fogva értékes emléke, amelynek egyediségéhez nagyban hozzájárul, hogy különböző korokban emelt, önmagukban is kedves épületrészek elegyéből áll össze. Mai szemmel természetesen minden történeti részlete védendő (és védett is), a hatvanas években azonban még elfogadhatónak tűnt egy komoly bővítés terve, a helyi egyházközség megbízására.

Csaba Lászlónak ez a második egyházi megrendelésre készített terve a házi tervezésben és kivitelezésben megvalósult cserépváraljai templomot követően. Abban az időszakban kifejezetten rizikósnak számított a templomtervezés, így a pontos megbízás körülményei mindenképp kutatást igényelnek még. Az mindenesetre kiderül a tervekről, hogy Csaba a Cserépváralján (és aztán később Hollóházán is) nyilvánvaló modern gondolkodásmóddal kezeli a helyzetet.

A 18. századi (jelen formáját 1885-ben elnyert) tornyot lebontja, a hajót pedig nyugat felé komoly kortárs csarnokhajóval bővítette volna, amelyhez modern megformálású "tornyot" kapcsol. Az új tömeg tetőnyerge alatta marad a középkori temploménak, amely egyértelműen megtartja központi szerepét. A korszak esztétikájához jól illeszkedik, hogy a középkori templomtesten megtartja az 1960-as években meglévő, látszó kőfalakat (ezeket mára bevakolták, ami közelebb áll a középkori állapothoz). Az aszimmetrikus félnyeregtetővel fedett bővítmény dél felé néző oldalán hatalmas üvegfelület látható, amely izgalmasan ellenpontozta volna a rakott kőfalakat. A rajzokból nehéz kivenni, mivel tagolta volna a nyugati, bejárati homlokzatot – talán vasbeton lamellákkal. Érdekes a torony megoldása, amelynek tömegét három, egymás mellé állított kecses vasbeton pengefal rajzolja ki.

A terv még a második vatikáni zsinat előtt készült – ezzel együtt elég progresszív. Alaprajzi megoldásait tekintve különös hibrid jött volna létre. Az új bővítményben két padsor alakul ki, az oltár pedig előrecsúszik egészen a középkori hajó nyugati végébe, az itt újonnan kialakított, csúcsíves diadalív alá. Bár a megoldás praktikusnak tűnik, valójában az eredeti templomtér és különösen a gótikus szentély így meglehetősen kihasználatlan marad. A déli sekrestyét Csaba is elbontásra javasolta – gyakorlatilag ez az egyetlen eleme a tervnek, ami mára megvalósult, bár minden bizonnyal más szempontú döntések alapján.

A mellékelt, amatőr képeket a többé-kevésbé kigöngyölt tervrajzokról készítettem, minőségük nem túl jó.