Egy építész személyiségéről, gondolkodásmódjáról nagyon sokat árulnak el a tervrajzai. Manapság, a digitális látványtervek és a központi adatbázisokból letöltött mellékalakok világában sem működik ez másképp, talán csak automatikusabban – a kézzel készült tervrajzok korában pedig minden egyes tollvonás a tervező személyiségének kivetüléseként értékelhető. A Csaba-család által őrzött tervrajzokat nézegetve tűntek fel Cs. Juhász Sára rajzainak kedves figurácskái.
Csaba László hagyatékában 12, Kotsis Iván által írott levél található. Ez a nagy szám is annak bizonyítéka, Csaba milyen magasra tartotta partnerét – a Műegyetem legendás tanárát, aki már a harmincas évek végén, a tanári karban egyedüliként lehetővé tette a modern elvek alapján történő tervezést. A tisztelet persze annak fényében is érthetővé válik, hogy Csaba László életének talán legnagyobb örömet hozó elismerése az 1992-ben megkapott Kotsis Iván-érem, amellyel a Magyar Építőművészek Szövetségének főtitkáraként végzett, 12 éves munkásságát ismerték el.
A Kotsis Iván érem - a kép forrása a Soproni Egyetem Simonyi Károly Kara, U. Nagy Gábor 2018-as elismerése alkalmából
Noha szép reményekkel álltam neki a minap, hogy átlapozzam az 1946-1949 között megjelent Új Építészet című folyóirat összes megjelent évfolyamait, az engem is meglepett, hogy sikerült megtalálnom Csaba László első publikált munkáját.
Csak témáját illetően kapcsolódik ehhez a bloghoz, ezzel együtt örömmel jelentem, hogy megjelent a „Napról napra újszerűbbet és nagyobbat” - Veszprém építészete 1945 és 1989 között című tanulmányom, a Váczi Márk által szerkesztett Műhelytanulmányok a műemléki topográfiához c. sorozat 8. köteteként, a székesfehérvári Enigma 2001 Kiadó gondozásában.
2019. február 21-én Szabó Levente építész, műegyetemi oktató meghívására ismertettem a kutatás menetét, módszertanát, eddigi eredményeit és tervezett további lépéseit a Műegyetem Építőművészeti Doktori Iskolájában, a Kutatásmódszertannal foglalkozó óra keretében.
A hagyaték rendszerezése közben előkerült érdekességek közé tartozik az a két tervlap, amelyet Csaba László 1962-ben rajzolt a csesztvei középkori templom bővítéséhez. Tudtommal ez a terv eddig ismeretlen volt a kutatás előtt; nincs tudomásom arról sem, hogy a munka valaha túljutott volna ezen a fázison. Mégis érdekes, mivel elég radikális, a késő modernizmusra jellemző gondolkodással, ugyanakkor egyértelmű igényességgel nyúl a meglévő épülethez.
Az MMA Művészeti ösztöndíj követelményrendszeréhez hozzátartozik, hogy negyedévenként jelentést kell adnunk a kutatás előrehaladtáról, a pályázathoz beadott munkaterv fényében. Az első jelentés leadási határidejét 2019. február 1-ben szabták meg.
Cs. Juhász Sára Kiváló Dolgozó-oklevele 1981-ből. Fotó: Kovács Dániel
A Csaba-házaspár fél évszázadra kiterjedő építészeti munkásságának tárgyi anyaga ma is a család tulajdonában van; megőrzését és gondozását a házaspár gyermekei, Csaba Eszter és ifjabb Csaba László biztosítja.
Tervekkel teli láda a család tulajdonában. Fotó: Kovács Dániel
A család az elmúlt években erejét meghaladó, példás módon dolgozott az építész házaspár munkásságának méltó megörökítésén. Közreműködésükkel valósult meg a Csaba László templomait bemutató kiállítás 1999-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség Táncsics utcai galériájában, majd az építész emlékkiállítása a HAP Galériában 2005-ben, valamint az ehhez kapcsolódó kisméretű kiadvány megjelentetése. 2014-ben Csaba Eszter a FUGA Budapesti Építészeti Központban, az Ars Sacra fesztivál konferenciáján személyes hangvételű előadás keretében ismertette édesapja munkásságát a családi dokumentumok segítségével. 2016-ban szintén a FUGA Budapesti Építészeti Központban „Először, másodszor, harmadszor is építész” címmel szervezték meg Cs. Juhász Sára köszöntését 90. születésnapján. Az elmúlt években a helyi jubileumok kapcsán Békásmegyeren, valamint Hollóházán rendeztek kisebb kiállításokat az épületekhez és a tervezőkhöz kötődő dokumentumok gyűjteményéből.
Jellemzően egy beszélgetéssel.
Esetünkben 2018 tavaszán, amikor a Csaba család tagjai felvették velem a kapcsolatot Csaba László (1924-1995) és Csaba Lászlóné Juhász Sára (1926- ) építészek életműve kapcsán. Nem kellett a nulláról indítaniuk a dolgot. Csaba László egyrészt kiváló tervezőként ismert, többek közt a hollóházai templom, a 20. századi magyar építészet egyik legfontosabb, ikonikus épületének mestereként. Felesége, Cs. Juhász Sára pedig az úttörő magyar építésznők közé tartozik, aki sokoldalú tevékenységének elismeréseként megkapta a szakma legfontosabb díjának számító Ybl Miklós díjat.
Cs. Juhász Sára és Csaba László munkásságának dokumentumai a Csaba család tulajdonában. Fotó: Kovács Dániel